Fájdalom…

Az élet nem más, min egy átok,

Érzem, hogy én is a pokolban járok.

A gyűlölet emészt fájdalmasan,

S a Halál elvisz, szépen lassan…

Miért létezek? Minek vagyok?

Minek legyek?! Inkább meghalok…

Véget vetek az életemnek most…

S végre miattam te is sírni fogsz!

S végre te is érzed, hogy a pokolban jársz!

És te vagy az Ördög, nem vagy más!

De mit tettél velem?!

Csak nézz rám!

Most eldobom életem,

Hogy neked jó legyen!

A kezemben van már a kés…

De mi az ott az arcodon…?

Talán félsz?!

Mi az? Miért állsz ott némán?

Szólalj már meg! Ne csak bámulj énrám!

Hiszen az Ördög vagy te, nem Angyal, ezt fogadd el!

S a lelkem miattad már a Halállal üzletel…

Hirtelen a földre borulok,

S te csak most látod ki vagyok…

A kést megforgatom még egyszer szívemben,

S elindulok végre a túlvilágra csendesen…

Te most a vérbe kuporodsz,

És ott vagy mellettem,

De most már késő… Nem ölelhetsz mást,

Csak meggyötört holttestem!