-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ...BUMM...ÁÁÁÁÁÁ...BUMM...ÁÁÁÁÁÁ...BUMM-sorra ugrottunk ki a minibuszból.

Alighogy mindenki kiugrott a kocsit már lángok lepték el. Lestat körülnézett.

-         Németországban vagyunk- ezután megállt orrlyukai kitágultak és folytatta- Konstanz városában. Pár kilométerre, északra Stuttgart-ban szerzünk egy microbuszt!

-         De én ragaszkodom a VW-hez! Csak a VW minibuszok a megbízhatóak! - szólt Jones

-         Természetesen! Elmegyünk Marian boltjába! Ő készítette „Mr. Berobbanó nitrót”is!

-         Ez egy baleset volt! Az a busz volt velem, amikor leérettségiztem Moszkvában! Hozzánőtt a szívemhez! És nem akartam lecserélni valami modern vacakra!

-         Tudom! Nekem nem kell magyarázkodnod! Én csak Roberta miatt aggódom! Vajon hol lehet?

-         És margarinon?- szólt közbe röhögve Mrs. Trust

-         Ez vicc volt drágám?- kérdezte Mr.Trust ledöbbent arccal

-         Stuttgart nagyon messze van! 5 nap gyalog!- szakítottam meg a készülődő veszekedést

-         Embernek igen, de vámpírnak nem! Kézfogás!- szólt Lestat és mikor azt mondta „Kézfogás” egy könnycsepp gördült végig az arcán...

-         Miért sírsz Lestat?- kérdezte Julia

-         Csak eszembe jutott... Rovert...Kézfogás!- és megfogtuk Lestat kezét.

A másodperc ezredrésze alatt ott voltunk Stuttgart-ban. Egy barlang előtt találtuk magunkat. Lestat megszólalt:

- Gyertek utánam! Ne szólaljatok meg! Oké?

- Oké!- feleltük mindannyian

- Mondom egy szót se! Bólogassatok, ha megértettétek!- szólt Lestat miközben mutatóujját a szája elé tette

Bólogattunk. Lestat odament a barlang bejáratához, leemelt egy követ, és ezt mondta:

-         Lestat Smith, Kanada. Jelszó: Piros Mogyorós.

A kőből kiszólt egy hang:

- Milyen rég hallottam felőled, Lestat! Smith? Milyen vezetéknév ez? Csak nem angol?

- De az! Neked mi a neved? 80 éve még Warranty volt. Most mi az új?

- Mayer. Hányan vagytok? Egy csapat, vagy egy ezred?

- 5-en vagyunk. Beengedsz? Vagy itt kinn kérdezel ki közel 80 év eseményeiről?

- Persze gyertek be!- és hirtelen egy ajtó jelent meg a hegy oldalában.

Bementünk, és egy laborban találtuk magunkat. Több száz különlegesebbnél különlegesebb járgány volt a barlangban.

-         Jármű kéne? Milyen? Terepre? Alagutakba? Vízenjáró? Tengeralatti?

-         Egy olyan kéne, amivel túl lehet élni egy háborút, hegyen, völgyön, vízen és levegőben is tud száguldani. 7 személyes. Van ilyen kocsi?- válaszolt Lestat

-         Akkor nektek Magellan kell! A legújabb modell! 7 személyes- ezután megállt és Jones-ra nézett, majd folytatta- Volkswagen. Egy igazi 4x4! Vízen akár a hangsebesség 5x-ére is képes! 9 sebességes, biztonsági nitróval hajtott! Helikopterként is működik! És intelligens!

-         Intelligens? Az hogy lehet?- kérdezte megrökönyödött arccal Lestat

-         Ez a 22. század csodája! 100 évvel megelőzi magát ez az autó! Nem kell vezetni! Persze lehet vezetni! De ha felkellsz a vezetői ülésből, akkor magát elirányítja! És vicceket is tud mesélni!!! Remélem, meg lesztek vele elégedve! Próbáljátok ki!- megnyomott egy gombot,és a földből kiemelkedett egy ezüstszínű autó- Szuperfuturisztikus kinézete van, nem? Üljetek bele! Nyugodtan! Nem harap, általában...- mind beültünk. Jones a vezetői ülésbe, Lestat az anyósülésre, a második sorban ült Mrs.Trust, Marian és Julia, én pedig az utolsó sorban foglaltam el helyemet- Veletek mehetek? 10 nap múlva Constantinus lerombolja a barlangom!

-         Ezt te honnan tudod?- kérdezte Mrs. Trust

-         Magellan nagyon okos. Ezt is ő mondta! Constantinus tudja, hogy itt vagytok és erre nyomul! 10 nap és végetek lenne, ha itt maradnátok!

-         Akkor kapcsold be őt!- kérte meg Lestat Mariant

-         Hangvezérléssel működik. Kérd meg Magellánt, hogy indítson!

-         Indíts!- ordított Jones

-         Nem kell ordítani! Akkor is hallom, ha suttogod! Szupererős nanomikrofonaim vannak. Cris szívverését is hallom pedig ő az utolsó sorban van! Hova lesz az út?

-         Merre kéne mennünk, hogy elkerüljük a csatákat?- kérdeztem meg tőle

-         A román tengerparton 2 hónapig békében ellehetnénk. Mit szóltok Constanta-hoz?

-         Tökéletes- szólt Jones- ott pont jó lesz! Arra sok szálloda van. Simán el leszünk 2 hónapig!

-         Sok szálloda VOLT! Constantinus már lerombolta! De ott békében el leszünk. Erről Marian gondoskodik!

-         Mire gondolsz Magellan?- mikor ezt kimondta a motor elkezdett bőgetni, és elindult száguldott 200, 250, 285, 360, 425 km/h-val, és ezen a sebességen maradt.

-         Paul, a tesód arra lakik! Fel tudjuk venni, van egy kikötője Constanta mellett.

-         De őt már 200 éve nem láttam! Hogy fog rá reagálni, ha beállítunk így 6-an!- kérdezte Marian

-         HETEN! Engem már emberszámba sem veszel!

-         Mivel nem vagy ember! Ezért tök jogos, hogy nem vettelek emberszámba!

-         Ti HSS-ek mind egyformák vagytok! Na mindegy... Megjöttünk! Paul Warranty háza!

-         Ne is álmodj Constantinus! Nem nyitom ki! És a bűvésztrükkjeiddel sem jutsz be!- szólt ki egy őrülten vihogó hang

-         Én vagyok az, Marian! A tesód! Stuttgart-ból jöttem! A jelszó: Milka!

-         Jaj ne! Constantinus megölte a tesóm! És kiszedte belőle a jelszót! Úristen! Tűnj el innen Coni! Nem engedlek be! Bi-bi-biii! Nem jutsz be! Ha-ha-ha! Mit csináltál a tesómmal? Ha-ha-ha! Úgyse jutsz be! Mit ártott Marian neked? Miért ölted meg?

-         Hasadt személyiség... Egy gyerek, aki védi a családi fészket, és egy szomorú férfi, aki elvesztette testvérét...

-         Nézz ki az ablakon! Én vagyok az! Az ikertestvéred vagyok, az istenit! Nyisd már ki! Én vagyok az, Marian!

-         Nem hiszek neked! Ha-ha-ha! Nem jutsz be ide! - válaszolt

-         Nézz ki! Nem veszthetsz semmit! Megígérem! Bízz bennem! Higgy nekem!- ordított Marian tiszta szívéből- Kérlek!!!

-         Na jó...- és kinézett az ablakon, amint megláttam elszörnyedtem: Látszott, hogy ikrek, de Marian erős jól megtermett 30-as éveiben járó férfi, míg Paul 50 is elmúlt, öreg, ritkás hajú, lötyög a bőr a csontjain olyan sovány és őrült a tekintete

-         Látod én vagyok az! A testvéred!- Marianon is látszott mennyire ledöbbent testvére kinézetét látva

-         Gyere be!- és amikor ezt kimondta kinyílt az ajtó és kilépett rajta egy szakadt, sáros ruhás, remegőkezű férfi- Lestat? Hát te? Olyan rég...láttalak! Hogy...vagy?

-         Köszönöm, megvagyok. Látom megviselt ez a háború. Jól lefogytál! Ideadnád a Constanta-i kikötőd kulcsait?- tért a lényegre Lestat

-         Miért kell az... neked? Csak nem... hajókázni akartok? Tessék... itt van!- nagyon reszkető volt a hangja, és amikor átadta a kulcsokat Lestatnak, összeesett...

-         Tesó! Úristen, mi bajod? Nem szívtál vért?- és felhúzta karján az inget, hogy kitapogassa a pulzusát és meglátta, hogy teli van a karja pöttyökkel- Úristen! A saját vérét szívta! Nincs pulzusa!!! NE!!! Meghalt! Ne!!!!!!!! - és kiterült a földön bömbölve- NE!!! NE!!! ÁÁÁÁÁ!!! ISTENEM M’ÉRT PONT ŐT???? Miért nem engem! Engem kellett volna magadhoz hívnod!!!

-         Nyugodj meg Marian! Tudom nem könnyű, ha az ember elveszti azt, akit szeret.- próbálta vigasztalni Mariant Lestat (nem túl sok sikerrel)- Gyere mennünk, kell! Nyugi! Magunkkal visszük! Igazi vikinghez méltó temetést fog kapni. Ezt garantálom!

-         Hüp...Hüp... Rendben...Üljünk be! Áááá!!! Meghalt!!!  Hüp...

Elindultunk. Néma csönd volt a kocsiban. Mindannyian nagyon el voltunk kenődve. A kocsi is épp, hogy csak 120-szal döcögött... Szomorú gyász töltötte be a lelkünket. Nem is ismertük, ám elvesztése nagyon rossz volt. Marianon néha kitört egy kis sírógörcs, ami általában 25 percig tartott. A 3 órás síri csöndet Magellan törte meg:

-         Constantinus a tengereket és a tavakat is épp most tölti fel világszerte szörnyekkel.

-         Milyen szörnyek? Te...Hüp... Túl tudod élni? Biztonságosan tudsz vízen közlekedni?- szólalt meg Marian

-         Óriási Keselyűteknősök, a harapásuk 90 tonnát is elérheti! Akkorák, hogy le tudják nyelni a kocsit, de elméletileg nem tudnak nekünk ártani.

-         Hány rakétánk van?- kérdezte meg Marian Magellant.

-         93 minitöltet, 9 rakéta és 3 mikro-atomágyútöltet. És 1 óra 15 perc múlva ott is leszünk. A tekik miatt maximum 2 hetet tölthetünk Constanta városában. Jóhír viszont, hogy Paul háza épségben megmaradt.

1 óra és 15 perc múlva...

- Megjöttünk! 2 évre elég ellátás lenne itt számunkra! Én ezeket feltankolom, és kérésre odaadom!- mikor ezt kimondta egy vastag cső jött ki az oldalából és a házban lévő hűtő tartalmát „beszívta”. - Kiszállás!  Senki sem maradhat a kocsiban! Oké? Érthetően fogalmaztam?

- Igen- mondtuk kórusban

Amikor mindenki kiszállt a kocsi sípolt egyet és összezsugorodott akkorára, mint egy matchbox! És Marian zsebrerakta majd ezt mondta:

-         Ez a kedvencem! A zsugorító! A kocsi atomjainak szerkezetét oly módon torzítja rádióhullámok segítségével...

-         Nem érdekel a tudomány! Úgyse értek belőle egy szót se!- szólt közbe Lestat

-         Szerintem tök érdekes!- szálltam be a vitába- Mond végig Marian!

-         Marian nem mondja el!- ordított rám Lestat

-         Had én döntsem már el kinek, mit mondok el!- a két férfi (részben miattam) farkasszemet nézett egymással.

-         Tudjátok mit? Lestat bemegy a házba, Marian pedig elmondja nekem a gépének a működését. Megfelel Lestat?- próbáltam menteni a menthetőt

-         Ez a megoldás tetszik! Na be is megyek a többiekkel!- és bement

-         A rádióhullám a hangsebesség pí-szeresével 3,14 megahercz-en képes a tárgyak atomjait befolyásolni... Úristen! Nézz oda Cris!- megfordultam és egy óriási aligátort láttam közeledni! 50 méter magas is lehet!

-         Lestat! Julia! Mrs. Trust! Jones! Gyertek ki, de azonnal!- ordítottam, úgy ahogy csak a torkomon kifér! Ők kijöttek, és amint meglátták a szörnyet, elkezdtek ordítani

-         ÁÁÁÁÁÁ!!!- ordították egyszerre, és ezzel magunkra hívták a szörny figyelmét.

Marian lerakta a földre Magellant, aki azonnal visszaváltozott, és mi beleugrottunk.

-         Tudtam, hogy ez lesz!- száguldottunk a víz felé, ahol másmilyen szörnyek leselkedhetnek majd ránk...