Utolsó tánc...

Erre még talán futja időmből,
De lassan tovább ballagok,
Vár egy új élet, sok új harc,
Sok csalodás, s bánat,

Cseppet se félek, mert újra élek,
Mégis tudom veled ébredek,
Fárasztó nap után veled álmodom,
Ez nem vétek, csak egy ábránd,

Egy távoli szív, hang, arc,
Kit most a magány ölel,
S keresi kezem a sötétben,
Egy utolsó táncot kér, s kap,

Egy éjen át tartó végtelen perc,
S repül máris tovább,
A semmibe, a messzeségbe,
S repülök én is, egy másik irányba,

Hol ezer ölelő kar vár rám,
Egyiksem a tiéd, nem féltő,
Mégis itt van s a jelent teszi szebbé,
S nem a távolból akar megvédeni,

Értenem kéne szavaid lelkét,
S tennem mit fülembe sugnak,
S futnom hozzád, mint régen,
De nem találom a kérdésre a választ,

Miért? Mit kaphatok tőled,
S mi az mit magamból adhatok,
Reszkető lelkem enged szabadon,
Öröké itt leszel bennem,

S mikor majd vissza nézek,
Arcod látom majd meg elöször,
Tudom nem hiába mentem el,
Mert téged soha sem feledlek el,

Annyi mindent kaptam tőled,
Örömöt, könnyeket, érzelmet,
Mégis a legnagyobb darab
Az itt van bennem, szívem mélyén,

S belülről nőt ki egy vár,
Mi stabil, csak rád várt,
Nem jöttél, s már másé,
Mégis tiéd az érdem,

Már indulnom kéne,
Nagyon nem megy,
Nem most még nem,
Élvezni akarom ajkad,

Ölelésed, ahogy nézel,
Nézni, hogy a semmiből lépsz elő,
Táncolni körbe-körbe,
Mint az órát megállitani,

Pillanatban ragadni veled,
S örök táncot járni,
Érezni kezed simitását,
S végre az első csókot mi öröké tart...